− Gregoryban és Davidben is egyaránt van valami gyermeki, ezzel nem arra gondolok, hogy gyerekes lenne a viselkedésük − mesélte Gregory felesége, Christine Pardo Chudnovsky egy fülledt vasárnapon az ebédlőasztalnál. − Minden egyes megnyilvánulásukban van valamennyi játék és egy bizonyos mennyiségű együgyűség is.
      Hat évvel fiatalabb, mint Gregory, akkor ismerkedtek össze, mikor a Barnard College hallgatója volt.
      − Azonnal beleszerettem Gregoryba. Betegsége mellékes volt.
      Még mindig szereti Gregoryt, habár néha veszekszenek a papírhalmok miatt.
      − Nincs egy saját szobám, ahová a dolgaimat tehetném.
      Beszélgetésünk közben is dobozpiramisok és papírhegyek álltak az ablakon beszűrődő fény útjába, miközben a felmelegedett elektromos alkatrészek jellegzetes szaga terjengett a szobában.
      − Ez a lakás jó példa a matematikát kiszolgáló családi életre!
      Éjjelente arról álmodik, hogy szobáról szobára táncol az üres lakás parkettázott padlóján.
      David kihozta édesanyját a hálószobájából, leültette az asztalhoz és arconcsókolta. Malka Benjaminova törékenynek látszott, de éber volt. Egy kicsi, ősz hajú asszony üde arccal és tiszta kék szemmel, aki alig beszél angolul. Egy matematikus egyszer úgy nyilatkozott, hogy Malka Benjaminova az a bizonyos ragasztó, amely a Chudnovsky családot összetartja. A második világháború alatt építészként dolgozott az Ural-hegységben felállított "Katyusa"-rakétát kifejlesztő és tesztelő épületkomplexumon. Később Kijev mellett tanított.
      Egy tálcával kínált, rajta sült csirke, kása, savanyúság, krémsajt, barna kenyér, és egy másikféle, fóliába csomagolt szeletelt sajt is.
      − Anyuka azt gondolja, hogy nem kapsz eleget enni − fordult felém Christine.
      Malka Benjaminova elém csúsztatott egy joghurtot is.
      Ebéd után a testvérekkel átmentünk m-zero szobájába, a forróság centrumába. A helyiség az Amazonas déli forróságával és apró, ismeretlen neszekkel vett körül minket. A lemezmeghajtók kattogtak, piros fények villogtak mindenfelé, a légkondícionáló zümmögött és ventilátorok tucatjai kavarták a levegőt. Gregory a botjára támaszkodott és merengve szemlélte a gépet.
      − Éppen több feladatot is végez egyszerre − mondta. − Nem tudom, most éppen mit. Valamiféle számtani feladatot. Azt hiszem, a π néhány számjegyén dolgozik.

Richard Preston: A Pí hegyláncai
(The New Yorker, 1992.03.02.)

      Gregory Volfovich Chudnovsky nemrég egy szuperszámítógépet épített a lakásában, postai úton rendelt alkatrészekből. Gregory Chudnovsky számelmélettel foglalkozott. Lakása a West-Side-hoz közel (Manhattan, New York), egy lelakott épület legfelső emeletén volt a Kolumbia Egyetem szomszédságában. (Ahol nemrég még egy emberi hullát is találtak a háztömb végénél.)
      A világ legjobb szuperszámítógépei a Cray Y-MP C90, a Thinking Machines CM-5, a Hitachi S-820/80, az nCube, a Fujitsu párhuzamos gép, a Kendall Square Research párhuzamos gépe, a NEC SX-3, a Touchstone Delta és Gregory Chudnovsky lakása. A lakás legalább annyira nézhető egy szuperszámítógép gépházának, mint emberi otthonnak.
      Gregory Chudnovsky társa a szuperszámítógép tervezésében és építésében bátyja, David Volfovich Chudnovsky volt, aki szintén matematikus és csak öt háztömbnyire lakott Gregory lakásától. A Chudnovsky testvérek számítógépüknek az m-zero nevet adták. A gép megszállta az egész nappalit és vezeték-csápjaival más szobákba is behatolt. A testvérek azt állították, hogy m-zero egy "igazi, általános célú szuperszámítógép", amely van olyan gyors, mint egy régebbi Cray Y-MP, de a Cray Research kutató laboratórium legújabb Cray Y-MP C90 szuperszámítógép teljesítményét nem éri el. Egy Cray Y-MP C90 ára több, mint harminc millió dollár. Ez a gép egy 2,5 m átmérőjű és 2 m magas fekete zömök henger folyékony freon hűtéssel. Ezzel szemben a Chudnovsky-testvérek csak hetvenezer dollárt költöttek alkatrészekre és a pénz nagyrészét a feleségeiktől kapták.