Minden idők legjobb magyar nyelvű pi-verse

A mnemotechnikai verseknek egy fajtáját képezik az olyan versek (szövegek), amelyek számneveket nem is tartalmaznak, hanem a szöveg minden egyes szava betűinek száma szolgáltatja a megjegyzésre szánt számsorozatot. Ez utóbbi versek főleg sokjegyű szám, illetőleg hosszú tizedes tört számjegyeinek megjegyzésére alkalmasak, amennyiben a számjegyek között nincs nulla (hacsak nem akarjuk a "nullá"-t gondolatjellel kifejezni, ami a versköltő munkáját még jobban megnehezítené, vagy pedig 10 betűs szóval fejezni ki a zérót)

A jó pi-versek sok számjegyet adnak meg és szigorúan a tárgynál maradnak. Ezeknek a kritériumoknak csak igen kevés mű tud eleget tenni (az idegen nyelvű változatokat is beleértve).

Minden idők legjobb — a fenti kritériumoknak eleget tevő — magyar nyelvű pi-versét Szász Pál matematikus írta 1952-ben.